Már nagyon kellett egy igazi pénztárca az aprópénznek, az aprónépnek. Ha veszünk valamit a visszajáróra lecsapnak a gyerekeim, főleg a nagyobb. Gyűjti, számolja, költi a kis üzletasszony palánta. 
Nem nagy összegekről van szó persze, de valahol el kell kezdeni. Aki a kicsit nem becsüli ugyebár… Egy-egy túró rudira azért futja időnként. Meguntam, hogy hol itt, hol ott találom meg az aprót a lakás különböző pontjain és hirtelen felindulásból, némi maradék anyagból varrtam egy kis pénztárcát.
Egy kis maradék steppelt bélésanyag került kívülre. Belülre vízlepergetős anyagot varrtam, az egészet házi készítésű ferde pánttal szegtem körbe. Került rá dekorációként egy ló és persze a címke sem maradhatott el. Hogy ne legyen minden tökéletes már majdnem kész volt, amikor a címke felvasalásakor megolvadt egy darabon a bélésanyag. Hát mit mondjak nem dicsértem meg magam. Menteni kellett a menthetőt és eltakarni a ronda foltot. A címke feletti, dísztűzéssel levarrt ferde pánt ötletét a fenti kényszer szülte.
